Mindent a simító vakolatról
A simító vakolat egy speciális habarcstípus, amit jellemzően a vakolás utolsó rétegeként hordanak fel.
Mi az a simító vakolat és mire alkalmazható?
A vakolás még a kőművesmunkán belül is egy nagyon speciális folyamat, ami kimagaslóan nagy odafigyelést igényel. Ennek az oka nem más, minthogy a szakemberek ilyenkor több rétegben dolgoznak, miközben nemcsak a hatékonyságra, hanem az esztétikára is nagy figyelmet fordítanak.
Különösen igaz ez az olyan utolsó rétegeknél, mint amit a simító vakolattal képezhetünk. Egy téglafal kialakításánál ugyanis azon túl, hogy meglegyen a megfelelő téglakötés, illetve az elegendő mennyiségű habarcs, különösebb szükség nincs arra, hogy esztétikus is legyen az eredmény.
A vakolatnál azonban már oda kell figyelni arra, hogy a sarkokban megfelelőek legyenek a derékszögek, hogy mindenhová ugyanannyi anyag kerüljön fel, a simító vakolat esetén pedig már a felület eldolgozása, illetve hibamentessége is elengedhetetlen.
Hogy mit kell tudni a TüzépShop kínálatából is megvásárolható simító vakolatról? Milyen funkciókkal rendelkezik és miként kell alkalmazni? Ebben a cikkben minden fontos kapcsolódó tudnivalót összegyűjtöttünk és gyakorlati tapasztalatainkkal kiegészülve osztjuk meg olvasóinkkal a kapcsolódó részleteket.
Mi az a simító vakolat?
A simító vakolat definíciójához elengedhetetlen ismerni a falazat vakolásának rétegrendjét. Közvetlenül a téglafalra ugyanis nem lehet olyan réteget felhordani, ami rögtön festhető, illetve véglegesnek nevezhető. Ezért elengedhetetlen, hogy grúzolás után először a téglára egy vastagabb alapvakolat kerüljön.
Ez gépi vagy kézi felhordással egyaránt kialakításra kerülhet, azonban fontos, hogy már ezzel is kialakuljon a fal profilja. Ennek a felülete jellemzően még durva, szemcsés, néhol üreges, tehát önmagában nem alkalmas arra, hogy festhető legyen.
Ezért különösen a rossz alapvakolat esetében elengedhetetlen, hogy a glettelés és a festés előtt egy simító vakolat is felhordásra kerüljön. A jellemzően mész-cementből álló habarcs nagyon finom szemcséjű, könnyen dolgozható, ezáltal egyszerűen alakítható ki vele olyan felület, ami akár közvetlenül is festhető.
Simító vakolat vagy glett?
Az egyik leggyakoribb kérdés a simító vakolat kapcsán, hogy akkor az most glett vagy semmi köze hozzá? Alapvetően utóbbi az igaz állítás, de ennél sokkal összetettebb kérdésről van szó.
Kellő kézügyességgel ugyanis simító vakolattal is készülhet olyan sima falfelület, ami alkalmas a festésre, de egy modern lakóházban ez ma már nem a legjobb megoldás, hiszen ahhoz túl durva felületet ad, viszont egy hétvégi háznál vagy egy külső helyiségnél már elegendő lehet.
A glett azonban egészen más alapanyagból áll, és ami még ennél is fontosabb, hogy míg a simító vakolat az alapvakolat nagyobb hibáit tünteti el, addig a glett éppen azt a célt szolgálja, hogy a simító vakolat után maradt egyenetlenségeket, falhibákat kijavítsa, azaz egy végső bevonatot adjon a falnak.
Mikor kell felhordani a simító vakolatot?
Szintén gyakori kérdés a simító vakolat kapcsán, hogy mikor kell felhordani? Tudni kell, hogy a száradási idők betartása ezen a ponton rendkívül lényeges. A sorrendet már ismerjük, simítást csak az alapvakolat után alkalmazhatjuk, de mégis mikor?
Sokan esküsznek arra, hogy az alap- és a simító vakolat csak akkor állnak össze egy teljes egésszé, ha a kettő egymástól csak egy-két óra eltéréssel kerül alkalmazásra. Az alapvakolat ugyanis valóban meghúz annyira ilyen gyorsan, hogy lehessen vele dolgozni, de nem minden esetben.
A gyorsaságot a legtöbben azzal magyarázzák, hogy ilyenkor még nagy nedvességtartalma marad, így a két felület homogén egésszé tud összeállni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy egy 24 órát kötni hagyott alapvakolatra felvitt simító vakolat is legalább olyan tartós tud maradni.
Különösen a gyakorlatlan kezek számára lehet nagyon fontos mindez, hiszen amennyiben egy-két órán belül dolgozunk rá az alapvakolatra, azt még nagyon könnyen el tudjuk rontani a simítóvakolattal, de ha kellően megkötött az alatta lévő réteg, akkor ilyen problémánk már nem lesz.
A simító vakolat felhordása lépésről-lépésre
A simító vakolat felhordása minden esetben a megfelelő bekeveréssel indul. A jellemzően zsákos anyagként árult habarcsot ugyanis a megfelelő mennyiségű és tisztaságú vízzel kell elegyíteni, méghozzá egy speciális keverőszárral ellátott eszköz segítségével.
Gondosan ügyeljünk a csomagoláson feltüntetett arányok betartására, mert amennyiben a simító vakolat túl híg vagy túl sűrű lesz, azzal mindent elronthatunk, sőt még az alapvakolatban is kárt tehetünk vele, ha nem hagytuk kiszáradni.
A simító vakolat állaga jellemzően olyan, mint a vaj, így hasonló masszát kell elérnünk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk alkalmazni. Állagából kifolyólag egészen másként dolgozhatunk vele, mint az alapvakolattal.
A legjobb eszköz hozzá a glettvas alkalmazása, de vannak kőművesek, akik egészen eltérő módszerekkel dolgoznak. A legegyszerűbb azonban, ha egy kőműveskanál segítségével felviszünk a glettvasra egy kevés anyagot – annak teljes hosszában –, majd azt határozott mozdulatokkal elsimítjuk a felületen.
Nagyon lényeges, hogy a vasat nem kell rányomni az alapvakolatra, csak finom mozdulattal elhúzni rajta. Ez rendkívül lényeges ahhoz, hogy kellően egységes, homogén és sima felületet kapjunk.
A glettvas általában nem alkalmas arra, hogy a végső simítást is elvégezzük vele, hiszen a túl puha felület ilyenkor minden simításnál csíkokat, lyukakat hagyhat a glettelt felszínen, de akár fel is gyűrhetjük a frissen elhúzott felületet.
Ezért rendkívül lényeges, hogy a simító vakolat alkalmazásához óriási gyakorlatra lesz szükség, aminek részeként mindig oldalanként haladjunk, hiszen az anyag nagyon gyorsan megköt, és hagyhatunk benne olyan hibákat, amelyeket utána glettel csak nagyon nehezen tudunk eltüntetni.
Célszerű mindig a sarkokból indulni a többi sarok irányába. Nagyobb falfelületek esetén érdemes legalább képzeletben kisebb felületekre osztani a teljes felszínt, majd folyamatos felhordás esetén összedolgozni egymással az érintkező pontokat.
Mint fentebb már írtuk, a simító vakolatot a glettvassal csak felhordjuk, de a végső simításra ez a szerszám alapvetően nem alkalmas, mert csíkozhatja, roncsolhatja a felületet.
Amennyiben az alapanyagot sikerült egyenletes mennyiségben felhordani a felületre, akkor egy speciális simító sínnel – vagy a gyakorlottabb kőművesek egy hosszabb vízmértékkel – kellően egyenes és egységes felszínű felületet alakíthatnak ki, amely utána könnyedén glettelhető, majd festhető lesz.